A Tisza
A Tisza:
Nincs még egy folyó, mely hol méltóságteljes, lassú kanyargásával, hol zabolátlan rohanásával oly mélyen beásta volna magát a magyar ember szívébe.
Azt mondják: “Ki a Tisza vizét issza, annak szíve vágyik vissza.
” És igaz lehet a mondás, hiszen nagy költőink közül Petőfi Sándor, Juhász Gyula lelkét is megérintette a folyó egyedülálló hangulata, de az itt élő nép is számtalan dalban, mesében örökítette meg a szőke Tisza szépségét, ártéri erdőkkel kísért szalagját, morotváinak rejtélyes lakóit.
Mondják azt is, a Tisza lágy és szeszélyes akár egy asszony, így hát nem is lehet másként bánni vele: szeretni kell, de óvni is, hogy vize az utánunk jövőket is hűsítse, halai táplálják unokáinkat és lelkük hazatalálhasson a békés tiszai tájban. A Tisza a Duna legjelentősebb mellékfolyója, a jelenlegi hossza 962.2 km, a szabályozás előtt 1420 km volt. A Tisza az Ukrajnában levő Máramarosi-havasokban 1886 m magasságban eredő Fekete- és Fehér-Tisza összefolyásából keletkezik. A vízgyűjtő területe 157000 km2. A Visó torkolatától 63 km hosszan az ukrán-román határon folyik. Magyarországot a 744.5 fkm-nél éri el. Tiszabecstől kezdődik a 25.2 km hosszú ukrán-magyar határ. A Tisza mindkét partja Szatmárcsekétől, a 719.3 fkm-től magyar terület. A 643 fkm-től, Lónyától 17.2 km-en újra az ukrán-magyar határon, majd 5 km-en a szlovák határon folyik a 620.8 fkm-ig. Magyarországi hossza 584 km. A 159
.6 fkm-nél átlépi a szerb határt. A Tisza Slankamennél, az 1214.5 fkm-nél ömlik a Dunába.
A Tiszavirágzás:
Aratás elején, úgy Péter Pál körül, minden évben tart a kérészek
rajzása. E természeti látványosságot a kisariak Tiszavirágzásnak hívják. A repülő kérészek mint megbolydult méhkas szállnak sűrűn, embermagasságig a víz felett. A repülés iránya megegyezik a folyó irányával. A kérész 2-3 évig lárva alakban az iszapban fejlődik ki és mikor kikel, akkor repdes a víz felett, és ez tulajdonképpen a nászrepülés. Csak 1-2 óráig élnek, míg a levegőben megtermékenyülnek és utána erőtlenül a víz felszínére hullnak, terített asztalt kínálva a halaknak. Repülés közben egy picit megpihenni a legközelebbi tárgyakra is rászállnak – gally, falevél – de még az emberre is. A folyó medréből nem repül ki, mert a parti iszapra van szüksége a megtermékenyített petének. Itt újra az iszapba kerül és 2-3 évig is eltart, míg a lárvából újra kérész lesz. A látvány óriási és megható. Egyrészt a szárnyaikat feszesen tartva, suhogva szálló kérészek a természetben elrendelt fajfenntartási ösztönüket elégítik ki, míg más oldalról a halak zsákmányává válnak, kimerülten a vízbe hullnak. Végül összekapaszkodva a vízen kört alkotva egy virágsziromhoz hasonlít. Innen a „Tiszavirágzás”. A lenyugvó nap színe, a parti növények sokszínű zöldje, a csillogó szőke Tisza víztűkre felett a világossárga pillangó, tényleg egy virágzó kert színpompájához hasonlítható.